Béke és háború

Kárpátalja / Tiszabökény

A háborús híreket olvasván, csak kapkodjuk a fejünket. Hát még a helyszínen! Tiszabökény – sok más ukrajnai településhez hasonlóan – kiürült. Fáradt szemű nők, megtört arcú idősebb férfiak,  akik maradtak, és kitartanak. Éppen, mint Luhanszk és Donyeck népe, de említhetnénk az egykori délszláv háború magyarjait is. Mindanynyian egyet akarnak: élni és boldogulni a szülőföldön, anyanyelven beszélni, s nemcsak álmodni a békét.

 

7854 Ft

Email your friend

A Kárpát-medence felfedezése sorozat jellegzetessége a helyszínválasztás, a módszertan és a  műfajhűség. A szerzők nagyrészt magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki írótársaságok tagjai, ismert és pályakezdő alkotók. Együtt. Kortárs írók vallanak adott
helyszínhez fűződő kötődésükről; a falukutató táborokban felvett életútinterjúk, személyes benyomások szépirodalmi szociográfi ákban jelennek meg. Fókuszpont a magyar nyelv, az életmód, a kultúra és az ott élők sorsát még mindig jelentősen befolyásoló trianoni trauma.

„Nem látjuk, hogy hová tartunk. Csak érezzük, hogy rossz az út. Sorompókkal tűzdelt, kátyús, veszélyes. És némaságra ítélt. Mintha elvesztek volna a megfelelő karakterek, a jól elsajátított szavak. Hiába akarunk közölni, legtöbbször csöndben maradunk. Sodródunk a történésekkel és artikulálatlanul motyogjuk magunk elé: béke. Legyen végre béke.” (Egy kárpátaljai magyar újságíró tollából)