Csöppek a homokon

Délvidék / Kispiac, Ustorka

A Kárpát-medence Felfedezése című sorozat második kötete, a Délvidék / Kispiac és Ustorka, amelynek már a címe is – Csöppek a homokon – egy rendhagyó falu- és tanyakutató kiadványra utal.

A Kárpát-medence felfedezése sorozat jellegzetessége a helyszínválasztás, a módszertan és a műfajhűség. A szerzők nagyrészt magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki író társaságoktagjai, ismert és pályakezdő alkotók. Együtt. Kortárs írók vallanak adott helyszínhez fűződő kötődésükről; a falukutató táborokban felvett életútinterjúk, személyes benyomások szépirodal mi szociográfiákban jelennek meg. Fókuszpont a magyar nyelv, az életmód, a kultúra és az ott élők sorsát még mindig jelentősen befolyásoló trianoni trauma.

Bár a kötet gerincét azok az írások képezik, amelyeknek szerzői 2022 szeptemberének első négy napját az észak-bácskai Kispiacon, kettőt a ludasi Róka-tanyán, hármat pedig a Kanizsai Írótáborban töltöttek el – „elsődlegesen az anyanyelv megtartó erejét”, a szerb nyelv ismeretének fontosságát, a vegyes házasságok alakulását, a külföldi munkavállalási kedvet, a helyben lakók életkörülményeit, a fiatalok elvándorlását, a migrációval és az embercsempészettel kapcsolatos feszültségeket, továbbá az összetartás és az összetartozás közösségmegtartó erejét vizsgálva, életutakat és emberi sorsokat bemutatva, írásaikat gazdagon illusztrálva –, mégis a Domonkos László író, közíró, szerkesztő, Horváth Júlia Borbála prózaíró, szerkesztő, kulturális antropológus, a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának elnöke és Kovács Mária helytörténész szerkesztésében, valamint a budapesti MediaCom Kiadó gondozásában elkészült kötet ennél jóval többre vállalkozik és jóval többet is nyújt.

5460 Ft

Email your friend

A Kárpát-medence Felfedezése című sorozat második kötete, a Délvidék / Kispiac és Ustorka, amelynek már a címe is – Csöppek a homokon – egy rendhagyó falu- és tanyakutató kiadványra utal.

A határon rövid adminisztráció után átcsusztunk, alig vettük észre, hogy már másik országban járunk, hiszen egyszer sem kellett híres-hírhedt angoltudásunkat elővenni a tájékozódáshoz. A táj magában tartott bennünket, és a szemünk továbbra sem akadt hegycsúcsokba. Alföldön haladtunk, mégpedig rendületlenül délnek, szántott és vetett földek, szőlőskertek, itt-ott sárguló levelek között érett a Kárpát-medence aranya.

„A jövőmet nem látom. Vízválasztó lesz a gyermekeim párválasztása. Vállalkozó szellemű társat kívánok nekik, itt vagy odaát. Tudja, én nem akarom meggörbíteni a Holdat. Magyarország törődését érezzük, személy szerint és a közösségben is. Szeretnék ott lakni, és
szeretek itthon lenni.” (Egy negyvenéves kispiaci kereskedő)