A KÉTSZÍNŰ MAROKKÓ

„Szerelem volt első látásra. De idővel rájöttem, Marokkó kétszínű. Sokat hazudott nekem. Szinte minden nap becsapott. És volt, hogy meglepett. Pont ezért szerettem. Volt, hogy a fellegekbe repített, volt, hogy a mélybe taszított ez a rejtélyes, kiismerhetetlen, hallatlanul csábító és szeszélyes szerető. Imádni- és gyűlölnivaló egyszerre.”

Marokkóban mindent lehet és minden lehetséges. Egyazon utcában lakik a mérhetetlen luxus és a középkori nyomor, a modern és az évszázadokkal elmaradott, a szigor és a szabadság, a kultúra és a barbár virtus. Az ország lakosságának fele írástudatlan, sokan víz és villany nélkül, nomád viskókban élnek, míg a nagyvárosokban egymást érik a csodás paloták, a legújabb autócsodák és a nagy divatcégek mintaboltjai. A drogterjesztést büntetik, a világ legtöbb marihuánáját mégis itt termelik, és az Európába tartó kábítószer zöme is innen utazik tovább. Bár az iszlám szerint tilos a házasságon kívüli szex és az alkoholfogyasztás, Marrakeshben virágzik a prostitúció és a szexturizmus, Casablancában pedig trendi bárokban mulat az elit. Ramadan szent havában viszont mindenki meggyőződésesen böjtölni kezd, egy hónapig étlen-szomjan tölti nappalait a Korán előírásai szerint. Ugyan a modern marokkói törvények elvileg egyaránt védik a nőket és gyermekeket, 2012-ben mégis attól volt hangos a helyi és a nemzetközi sajtó, hogy patkányméreggel oltotta ki életét az a 15 éves megerőszakolt lány, akit a bíróság, a család szégyenét megakadályozandó, hozzákényszerített megrontójához.